A helyzet ugyan javult, azonban a legtöbb magyar város továbbra is Európa szennyezettebb feléhez tartozik. Szakértők szerint a légszennyezéssel kapcsolatos kár messze túlmutat a légzőrendszeren, ugyanis a tüdőrákon túl összefüggésbe hozható többek között a stroke-kal, a szívbetegségekkel, a cukorbetegséggel és a demenciával is. Különösen veszélyeztetettek a gyermekek, az idősek, a forgalmas utak vagy ipari létesítmények közelében élők és a rosszabb társadalmi-gazdasági helyzetben lévők.
A szennyezéshez köthető halálesetek mintegy 89 százaléka az alacsony és közepes jövedelmű országokban történik, de Európa sem tekintheti megoldottnak a problémát. Ahogy legfrissebb levegőminőségi elemzésében az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) is leszögezi, az elmúlt évtizedekben Európa levegője összességében tisztább lett, az uniós levegőminőségi előírások azonban továbbra sem teljesülnek maradéktalanul.
A légszennyezés ma is a régió legnagyobb környezeti egészségügyi kockázata - hívta fel a figyelmet a meteorológus. Hozzátette: különösen fontos ebből a szempontból a 2,5 mikrométernél kisebb részecskék okozta szennyezés. Bár 2011 óta valamennyi országban csökkent az ennek való kitettség, az Európai Unió városi lakosságának 94 százaléka továbbra is olyan helyen él, ahol ezeknek a részecskéknek a koncentrációja meghaladja a WHO irányértékét.
A nemrégiben felülvizsgált levegőminőségi irányelv 2030-ra szigorú levegőminőségi határértékeket határozott meg, melyek közelítik a WHO irányelveit, és elérésük segít csökkenteni ezeket a káros egészségi hatásokat. Magyarországon is javult a levegő minősége, de még messze van a WHO által ajánlott szintektől, az EEA által összehasonlított 761 európai város közül ugyanis Sopron kivételével valamennyi vizsgált magyar település a felsorolás szennyezettebb felében szerepel. Magyarországon főként a kisméretű részecskék, nyáron pedig az ózon okoz problémát.
Magyarország egyike annak a hat uniós tagállamnak, amely még nem teljesíti maradéktalanul a 2020 óta érvényes nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket, az ammóniakibocsátást tovább kellene mérsékelni. A kormányok a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának csökkentésével, a levegőminőségi és klíma apolitikai tervezés összehangolásával és a mérőhálózatok fejlesztésével; a városok autómentes utcákkal, a gyaloglás és kerékpározás ösztönzésével; a vállalatok pedig saját kibocsátásaik mérséklésével és tisztább technológiák fejlesztésével járulhatnak hozzá a változáshoz.
Az iskolák és egyetemek energiahatékonyabb épületekkel, tisztább energiaforrások használatával, kerékpárbarát környezettel és úgynevezett "iskolautcák" kialakításával tehetnek a levegőminőségért, a civil szervezetek segíthetik az önkormányzatokat és a lakosság szemléletformálását, egyéni szinten pedig többek között a hulladék mennyiségének csökkentése, valamint az avar és a hulladék égetésének mellőzése jelenthet érdemi előrelépést.
(0)Comments