Az orvos biztos volt benne, hogy ez nem megy, a saját betege cáfolta meg

Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban! Az Indamedia ebben az évben is megrendezi Közép-Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciáját, az AI Summit a Városligetben zajlik 2026. szeptember 7–8-án. A Diabétesz az algoritmusok korában című kerekasztalt Erős Antónia moderálta, aki maga is harminc éve él 1-es típusú cukorbetegséggel. Vendégei dr. Kis János Tibor belgyógyász, diabetológus szakorvos, dr. Siket Máté, az Óbudai Egyetem adjunktusa és Bartucz István informatikai oktató, a Fény a Sötétben Alapítvány munkatársa voltak. 'Ezt tőle tanultam meg' – a beteg, aki megcáfolta az orvosát hirdetés X Az 1-es típusú cukorbetegség lényege, hogy a szervezetből eltűnik az inzulin, az a hormon, amely a sejtek falát megnyitva beengedi az energiát a sejtekbe. Ha nem pótolnák kívülről – injekcióval vagy inzulinpumpával –, a sejtek egyszerűen éhen halnának. Erős Antónia felidézte: a betegség jelenlegi tudásunk szerint megelőzhetetlen és gyógyíthatatlan, az pedig máig nem tisztázott, pontosan miért indul el a folyamat. Az orvostudománynak egyelőre csak sejtései vannak. Bartucz István negyvenkét éve él a betegséggel, és inzulinpumpát használ. Ez egy olyan, a testen viselt eszköz, amely a bőr alá vezetett vékony kanülön keresztül folyamatosan adagolja az inzulint, a szükségletnek megfelelően változó mennyiségben. A különlegesség az, hogy István mindeközben látássérült – a látását huszonhat éve veszítette el. A pumpa menürendszerében mesterséges intelligenciára épülő megoldások segítségével navigál, és a beállításokhoz is ezeket hívja segítségül. Kezelőorvosa a színpadon vállalta fel, hogy ebben az esetben ő tévedett. 'Őelőtte úgy gondoltam, hogy látássérült beteget nem lehet inzulinpumpára állítani. Ezt tőle tanultam meg' – fogalmazott Kis János Tibor, aki szerint István az első látássérült inzulinpumpás Magyarországon. A diabetológus hozzátette: a pumpa használatához alapvető okostelefonos készségekre azért szükség van. Minden páciensét megkérdezi, képes-e üzenetet vagy képet küldeni a telefonjáról – ha igen, akkor az automata rendszer használatát is meg tudja tanulni. Dr. Kis János Tibor az AI Summit 2026-on, 2026. 09. 07-én Fotó: Index / Papajcsik Péter Napi 24 óra döntéskényszer A beszélgetés egyik visszatérő gondolata az volt, hogy a cukorbetegség terhe nem merül ki a vércukorértékekben. Erős Antónia szerint az érintettek gyakorlatilag folyamatos döntési helyzetben élnek. Meg kell határozniuk, mit és mennyit esznek, ahhoz mennyi inzulint adagoljanak, mozoghatnak-e többet, elutazhatnak-e, és mit kezdjenek azzal, ha a nagy melegben lejjebb megy a vércukruk. Ugyanezt az egészséges szervezetben egy automatizmus intézi el, észrevétlenül. A tét pedig nem elméleti. Kis János Tibor a hipoglikémiát – vagyis a kórosan alacsony vércukorszintet – az egyik legrosszabb élményként írta le: a beteg elgyengül, sok páciensnél pedig egyenesen halálfélelem lép fel. A diabetológus szerint a modern eszközök ezt tudják nagyon szűk tartományban megakadályozni, cserébe viszont az elején több energiát követelnek. Meg kell tanulni a használatukat, és bizonyos rögzült szabályokat újra át kell venni. A tapasztalata az, hogy aki ezen túljut, annak az eszközök sok mindent visszaadnak, és kényelmesebbé teszik az életét. Az algoritmus, ami nem is AI Kis János Tibor elmondta, hogy nagyjából öt éve érhető el Magyarországon társadalombiztosítási támogatással automata inzulinpumpa. Ezek a rendszerek folyamatosan figyelik a szenzoradatokat – vagyis a bőr alatt viselt glükózmonitor méréseit, amely napi 24 órában követi a vércukorszintet. Fontos pontosítás hangzott el ezután, ezekben az eszközökben szűkebb értelemben véve nem mesterséges intelligencia dolgozik. A pumpába épített matematikai algoritmusokról van szó, amelyeket a diabetológus úgy fordított le laikusoknak, hogy 'öntanuló matematikai képletek', amelyek egyes együtthatóit előre az orvos írja be. A rendszer ötpercenként újraszámolja ezeket az egyenleteket, a nagyobb számításokat pedig éjszaka végzi el, sokszor az előző két hét összes adatát felhasználva. Ha a beteg cukra emelkedni kezd, a pumpa anélkül ad többet, hogy szólna; ha csökken, magától visszavesz vagy le is állítja az adagolást. Ez az automatizmus éjszaka működik a legjobban, mert olyankor kevesebb a zavaró tényező – az étkezések szénhidráttartalmát ugyanis ma is nagyon nehéz előre pontosan kiszámítani. Kis János Tibor szerint a legerősebb visszajelzés éppen innen érkezik: a betegek jobban alszanak, gyerekek esetében pedig a szülők is, mert nem kell attól félniük, hogy éjjel leesik a cukor. Az AI ettől függetlenül már ott van a mindennapokban. A diabetológus minden páciensének ajánlja azokat az alkalmazásokat, amelyekben a beteg lefotózza az ételt, a program pedig megbecsüli a szénhidrát-, kalória- és fehérjetartalmat. Cukorbetegeknél épp a szénhidrátmennyiség a legfontosabb adat, mert az mozgatja a vércukorszintet. Hasonló logikán alapulnak azok a fejlesztések is, amelyek a diagnosztikában villámgyorsan szűrik ki a rejtett betegségeket . Amit ma még senki sem mér Siket Máté a budapesti AI Summit 2026-on, 2026.09.07-én. Fotó: Index / Papajcsik Péter A beszélgetés legnagyobb hiányosságát Siket Máté tette szóvá. Az Óbudai Egyetem kutatója nem ismer olyan eszközt, amely klinikai vizsgálatban kifejezetten azt mérte volna, csökkenti-e a mentális terhet – miközben életminőség-mérő módszertanok azért léteznek. 'Nagyon fontos, hogy a mentális terheket csökkentsük, ne csak a technikai értékek javuljanak' – fogalmazott az adjunktus. Hozzátette, hogy az sem mindegy, kinek melyik eszköz működik jól, és mennyire szereti használni. Ebbe a fizikai méret is beleszámít. Bartucz István arról beszélt, hol lát még hiányt. Szerinte a látássérültek mindennapjaiban a közlekedés az egyik legnagyobb kihívás, ez pedig cukorbetegséggel párosulva még összetettebb: egy szokatlan útvonal ugyanis az átlagostól eltérő terhelést jelent, ami a szénhidrátbevitelt is átírja. Az informatikai oktató szerint egy elég gyorssá váló, GPS-alapú AI-megoldás – akár okosszemüveggel kiegészítve, amely folyamatosan figyeli az útvonal veszélyforrásait – segíthetne abban, hogy egy ismeretlen útvonalon is viszonylagos biztonságban lehessen A-ból B-be eljutni. Öt évre előretekintve István úgy fogalmazott: mivel eddig is folyamatosan alkalmazkodnia kellett, szerinte akkor már sokkal könnyebb helyzetben lesz. Kis János Tibor arra számít, hogy addigra jóval többen fognak automata rendszert használni, Siket Máté pedig lépésről lépésre haladva tartja elképzelhetőnek a teljesen automatikus megoldásokat.