Erotika és világsiker: Bécsben magyar zsenik nyomában, akik megváltoztatták a filmvilágot

Hollywood története érthetetlen lenne a magyar film történetének ismerete nélkül. És itt nem csak Zukor Adolfról és Fuchs Vilmosról, a Paramount és a Twentieth Century Fox alapítóiról van szó, hanem Kertész Mihálytól Peter Lorre-ig egész sereg magyar filmesről, akik közül sokan Bécsből indultak világhódító útjukra, és a Hollywood Boulevard látványosságáig, a Walk of Fame-ig jutottak el. Helyszíni riport a mindentudó celluloidszalagok tárházából, az Osztrák Filmarchívumból. A magyar könyvszakma egyik legrégebbi és legrangosabb szakmai elismerését, a Fitz József-könyvdíjat nyerte el idén a Kollarik Tamás–Takó Sándor szerzőpáros Budapest/Hollywood című filmtörténeti kötete, amelyet Dr. Sári Zsolt államtitkár adott át Kecskeméten a könyvtáros szakma döntése alapján. Ők ketten másfél évtizede kutatják a témát, munkásságuk középpontjában azoknak a magyar alkotóknak az életútja áll, akik meghatározó szerepet játszottak Hollywood megszületésében és a modern filmipar kialakulásában. Hollywood magyar úttörői közül is kiemelkedik Zukor Adolf és a Fuch Vilmosként született William Fox, akikről a szerzőpáros életrajzi filmet forgat. Évek óta forog a The Hollywood Story Régi motorosok ők a szakmában: Kollarik Tamás Balázs Béla-díjas filmes szakember, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense, Takó Sándor Sára Sándor-díjas filmrendező, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója. Munkájuk nyomán könyvsorozat, egyetemi tankönyvek, tudományos publikációk és nemzetközi dokumentumfilmek születtek. Kollarik készítette az Ocskay Lászlóról, a vészkorszakban 2500 honfitársunkat megmentő hősről szóló fantasztikus dokumentumfilmet – óriási történet, ezen is két évtizede dolgoznak, hogy a játékfilm is megszülethessen. A Bölöni, az erdélyi legenda című filmjük számos fesztivált nyert, nagy közönségsiker Romániában. és most a közönség fődíját is elnyerte a Filmpikniken, de közönségdíjas volt a CineFesten Takó Tesla-filmje (Nicola Tesla – A fény gyermeke), ami szintén egy Osztrák-Magyar Monarchia-beli zsenit mutat be. Kutatásaik és alkotói munkájuk ma már a Berlinalétól Cannes-on át a New York-i Modern Művészetek Múzeumáig (MoMA) a világ vezető filmes szakembereinek figyelmét is felkeltette. Jelenleg a The Hollywood Story című nemzetközi dokumentumfilmen dolgoznak, amely a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának szakmai partnerségével, valamint a világ meghatározó filmarchívumainak és filmfesztiváljainak együttműködésével készül. Két jövőbe látó zseni Hollywood, ahogyan ma ismerjük, nem lenne, ha nincs ez a két jövőbe látó zseni, akik egymástól néhány kilométerre születtek Tokaj-Hegyalján; Zukor Adolf Ricsén, Fuchs Vilmos Tolcsván. Ők tehát a Kollarik–Takó szerzőpáros készülő, és ha minden jól megy, jövőre bemutatandó filmjének hősei. Miattuk indultunk el Laxenburg felé, ahol Nikolaus Wostryval, az Osztrák Filmarchívum ügyvezető igazgatójával – valójában az archívum szakmai igazgatójával – volt találkánk. Itt, a laxenburgi úgynevezett Központi Filmarchívumban, Bécstől húsz kilométerre délre, egy valamikori erdészház mellett – a boldog békeidőkben császári birtok volt –, gyümölcsfák között van Ausztria legnagyobb filmraktára. Az Osztrák Filmarchívumban több mint 200 ezer filmet, és nagyjából háromszor ennyi filmtekercset tárolnak. A Monarchiáig nyúlnak az álomgyár gyökerei Ha a hollywoodi álomgyár, az amerikai film gyökereit keressük, akkor vissza kell mennünk az egykori Osztrák-Magyar Monarchiába, Bécsbe és Budapestre. Ezért is fontos ez a látogatás az Osztrák Filmarchívumba, a beszélgetés Herr Wostryval, hogy ne csak a magyar kutatók szemével lássuk ezt a folyamatot, hanem az osztrákokéval is. Kurutz Máron és Ráduly György kiváló archívumi szakembereknek köszönhetjük ezt a kapcsolatot, sokat segítenek ebben a filmben – mondta Kollarik Tamás úton Laxenburg felé. A magyar filmarchívum vezetőinek régi és szoros szakmai kapcsolatuk van Nikolaus Wostryval, így sikerült Kollariknak és Takónak eljutnia Laxenburgba, és interjút készíteni az osztrák archívumvezetővel a készülő Budapest/Hollywood című filmhez. Elengedhetetlenül fontos a bécsi archívum hozzájárulása az alkotáshoz. De a magyar alkotók találkoztak és találkoznak majd a berlini és a prágai archívum vezetőivel, továbbá francia és amerikai kutatókkal is. Igyekszünk olyan filmet forgatni, amely a világ minden pontján érthető és értelmezhető lesz, és bizonyított dokumentumokkal mutatja be, hogy a film mint műfaj és Hollywood története nagyon mélyen gyökerezik az Osztrák-Magyar Monarchia kultúrájában és hagyományaiban – tette hozzá a rendező. Ilyen előzmények után érkeztünk meg Alsó-Ausztria rusztikus gyöngyszemébe, Laxenburgba, az egykori császári birtokot képező épülethez, amely az Osztrák Filmarchívumnak ad otthont. A felállványozott házon munkások dolgoztak, festettek-mázoltak, és valami azt súgta, amikor útitársaim németül és angolul próbáltak szóba elegyedni a szakemberekkel, hogy célravezetőbb lesz magyarul megszólítani a fiatalembereket. Jó napot kívánok – reagált mosolyogva egyikük. – Mosonmagyaróvárról járunk át ide dolgozni, reggel jövünk, este megyünk, és az otthoni bérünk többszörösét tudjuk itt megkeresni. Ami pedig megfizethetetlen, az az odahaza szokatlan, itt szinte természetes békés légkör, a polgári jólét nyugalma. Khm... Máris átcsúszunk egy szocioriportba? De hát nem ezért jöttünk ide, a filmarchívumot akarjuk megtekinteni, és forgatni szeretnénk Herr Wostryval. Akár a kisfiú a csokiboltban... Az archívum impozáns, sőt, egyenesen lenyűgöző látványt nyújt. Az emelet valóságos múzeum, a film hőskorából származó kamerákkal, vetítőberendezésekkel, amelyek – vendéglátónk elmondása szerint – 100-120 éves, élemedett koruk dacára ma is üzemképesek. A filmtörténet megszállottjai úgy éreznék itt magukat, mint amikor egy kisfiú beszabadul a csokiboltba. Itt, ebben a környezetben beszélgetünk Herr Wostryval, miközben nézegetjük a 120 éves ártáblát: 80 fillér, 60 fillér, 40 fillér, sőt, 30 fillérért még állóhely is volt. Ja, és a 10 éven aluli gyerekek, valamint a katonák őrmesteri rendfokozattól lefelé (!) félárú jegyre voltak jogosultak... (Akkoriban egy kiló kenyér 25 fillérbe került, a korona két oldalán pedig német, illetve magyar nyelvű felirat volt olvasható, a dualista berendezkedésnek köszönhetően.) Már kisgyermekkoromban elkezdtem gyűjteni a filmmel kapcsolatos ereklyéket, csecsebecséket – magyarázta az archívum igazgatója. – Kijártam a badeni bolhapiacra, mert hogy Badenben laktunk, és ott minden olyasmit beszereztem, aminek bármilyen kapcsolódása volt a szenvedélyemhez, a filmhez. Aztán egyetemre mentem, ahol történelmet és filozófiát tanultam. A filmarchívumot Herr Wostry születése előtt hét évvel, 1955-ben alapították, Ausztria függetlensége elnyerésének évében: akkor írták alá az osztrák államszerződést, és akkor vonult ki a Vörös Hadsereg Ausztriából. Itt teljesedett ki Kertész Mihály művészete Az 1945 utáni évtized roppant fontos volt Ausztria identitáskeresése szempontjából. Gyökeresen szakítani akartak a múlttal, ki akarták törölni a nemzeti emlékezetből, hogy 1938-ban ujjongó bécsiek fogadták az Anschlusst, Hitler bevonulását a fővárosba. Ebben az identitáskeresésben nagyon komoly szerepe volt a filmnek. Csakhogy az osztrák film története jóval korábban kezdődött, 1906-ban, a Saturn nevű stúdióval, amely erotikus filmeket gyártott. Hogyisne, hiszen ez Sigmund Freud és Arthur Schnitzler kora, a szexuális felszabadulásé. Abban az időben Ausztria volt az erotikus filmek legnagyobb, szinte egyetlen exportőre. Azt azonban osztrák létemre be kell vallanom, hogy a magyar filmgyártás, filmművészet jó néhány évvel megelőzte az osztrákot. Ahogy az operett terén is. Hogy úgy mondjam, versenyelőnyben volt. És az első világháború után megannyi magyar filmkészítő átköltözött Bécsbe, a Horthy-kurzus elől emigrálva, a liberálisabb Ausztriába. A leghíresebb emigráns filmrendező Kertész Mihály volt, aki Kaminer Manó néven született Budapesten, majd Hollywoodban Michael Curtiz néven lett világhírű. Kertész egy virágzó filmes vállalatnál, az 1910-ben alapított Sascha Filmnél alkotott, ahogy Korda Sándor is. Később előbbi Hollywood felé vette az irányt, utóbbi pedig Nagy-Britanniába, ahol 1932-ben megalapította a világhírűvé váló London Films nevű céget. Kertész Bécsben olyan korabeli klasszikusokat forgatott, mint a Szodoma és Gomorra vagy a Rabszolgakirálynő. Természetesen kertészt (Curtizt) a nagyvilág elsősorban a Casablanca (1942) rendezőjeként ismeri. Bécsben Kertész sztárrendező volt, hatalmas büdzsével dolgozott, de méltán, mert kiemelkedően tehetséges volt. És sztárok kerültek ki a keze alól, mint például Lucy Doraine és Lili Damita, az első és második felesége... Igen, a női filmsztárok jelentős részét feleségül vette... De ő fedezte fel minden idők egyik legzseniálisabb operatőrét, Gustav Ucickyt is. Aki fantasztikus tehetségét nem mástól, mint biológiai apjától, Gustav Klimttől örökölte. De Bécsben működött a szintén világhírű rendező, Fritz Lang, vagy a manapság Szlovákiához tartozó Rózsahegyen született Peter Lorre (Löwenstein László), a zseniális karakterszínész is. Az Anschlussnak borzalmas következményei voltak az osztrák filmgyártásra, filmművészetre. Mondhatni értelemszerűen, mivel az osztrák film születésénél, ahogy a magyarénál is, zsidó vállalkozók, színészek, rendezők bábáskodtak. Akiknek menekülniük kellett, ha szerencséjük volt, ha meg nem, sokan Auschwitzben végezték. Az osztrák filmgyártást államostították, az UFA, a német birodalmi filmvállalat, egy állami cég kebelezte be. Komédiákat, szórakoztató és propagandafilmeket gyártottak. A második világháború után a szovjet fennhatóság alatt filmhíradók és revűfilmek készültek jobbára, az utóbbiak egyik leghíresebb főszereplője Rökk Marika volt, aki már a háború előtt is fényes karriert futott be, részben géppuskaszerű szteptáncának, részben pedig férjének, Georg Jacoby filmrendezőnek köszönhetően. Amikor egy osztrák dicséri a magyarokat Az egésznapos látogatás hozadékát Kollarik Tamás összegezte. Túlzás nélkül állíthatom, hogy készülő filmünk egyik kiemelkedően fontos forgatási napja volt ez a csütörtök. Ha eddig kétségeink lehettek a magyar filmkészítők zsenialitásáról, azt most éppen egy osztrák kolléga oszlatta el. Teljesen új technikai fejlesztéssel dolgoztak, amit progresszív és nyitott módon használták fel arra, hogy a klasszikus értékeket közvetítsék. Kollarikék rendkívül alaposan kidolgozott forgatási tervvel haladnak, ennek a munkának az egyik grandiózus mellékterméke a Budapest/Hollywood című, díjnyertes, 700 oldalas könyv. A filmkészítés során még egyszer forgatnak New Yorkban és Los Angelesben, az ottani kortárs filmesekkel készített interjúkkal és az archívumokban folytatott kutatómunkával kombinálva. Van még egy nagy tervünk, a cannes-i filmfesztivál igazgatóját, Thierry Frémaux-t mint az európai filmkultúra kiemelkedő szereplőjét szeretnénk megszólaltatni. Aki egyébként nagyon mély és pontos ismeretekkel rendelkezik a közép-európai, benne a magyar filmről és Hollywood születéséről. Kollarikék reményei szerint a The Hollywood Story című filmet jövőre bemutatják, az alkotás a mozikba kerül. (Borítókép: Nikolaus Wostry. Fotó: Gáll András / Index) Itt állítsa be, hogy az Index az elsők között legyen a Google-találatokban! Ismerd meg Kapu Tibor inspiráló történetét, akit a szabadság utáni vágy végül a csillagok közé emelt. MEGVESZEM