Férfiszenvedély: interjú egy funkcionáló alkoholistával, aki most éppen nem iszik

L. tizenéves kora óta iszik. Évekig csak bulikban részegedett le, aztán lassan a hétköznapjaiba is belopózott az alkohol. Név nélkül vállalta, hogy mesél róla, hogyan falta fel lassan az átkozott családi örökség, és hol tart most az élete. L.-t régóta ismerem, tudom, hogy mindig problémái voltak az itallal. Megkérdeztem, szívesen mesélne-e a magazinnak a sokak által átélt pokolról, természetesen név nélkül, mert ilyen élethelyzeteket ritkán vállal fel nyilvánosan az ember. L. története sok szempontból tanulságos: nagy happy endre senki ne számítson, de azért valamennyire csak megcsillan a fény az alagút végén. 'Ahogy az lenni szokott, apukámtól kaptam meg a csomagot: masszív alkoholista volt, nem az agresszív fajtából, inkább zsibbadtra itta magát, és végül ájultan elaludt.' – kezdi L.. 'Leginkább úgy emlékszem rá, hogy ül a kicsi lakásunkban a konyhaasztal mellett, sorakoznak előtte a sörösüvegek, és bámul maga elé üveges tekintettel. Rólam csak akkor vett tudomást, ha nagy ritkán jobb kedve volt. Akkor fociztunk, bohóckodtunk, biciklizni is tanítgatott. Mondom, néha. A legtöbbször leginkább levegőnek nézett.' L. apja hamar meghalt, a fia érettségijét sem érte meg. Az anyja talált rá, még holtában is egy söröskorsót szorongatott. L. igyekezett meghaladni az apját. Érettségi után főiskolára ment, diplomát szerzett, majd elvégezte az egyetemet is. Közben gyakran eljárt bulizni, mert ezt az életformát egészen másnak, sokkal konszolidáltabbnak érezte, mint az apja szokásait. 'Ő otthon ült egyedül, érted, nem volt senkije. Én a barátaimmal mulattam, mint egy rendes szociális ivó, csak hétvégén, csak szórakozóhelyen. Meg voltam róla győződve, hogy teljesen más vagyok, mint apu. Nem keveredhetek hasonló tévútra, bármikor meg tudom állni, csak akkor iszom, ha akarok. Szóval én irányítok és nem fordítva.' Eleinte minden kontroll alatt működött, majd egy idő után L. azt vette észre, hogy néha akkor is pohár után nyúl, ha feszült, ideges vagy rosszkedvű. Egyedül. 'Vettem magamnak bort, a hűtőben tároltam, heti egyszer-kétszer feszültséglevezetésképpen ittam belőle pár pohárral. A tévé előtt, az ágyban, a fürdőkádban. Aztán heti háromszor. Aztán négyszer-ötször is akár. Már nem kellett hozzá társaság, nem kellett bulizni.' Akkor még észrevette a mintázatot, meg is rettent tőle. Néhány hónap után abbahagytam. Viszonylag könnyen ment, úgyhogy ez is megerősített abbéli hitemben, hogy más vagyok, mint az apám. Forrás: pexels/Mart Production A húszas évei végén megnősült, és nemsokára született egy lánya. Házassága korai évei alatt betartotta a szociálisivó-szabályokat: csak akkor ivott, ha kikapcsolódni ment a barátaival, egyébként egy kortyot sem, a család nem is tartott szeszt a lakásban. A gondok akkor kezdődtek újra, amikor az újszülött kislány éjjelente gyakran kelt, sokat sírt, nehezen lehetett megnyugtatni. L.-ben feltámadt a feszültség. 'A kezdetektől részt vettem a nevelésében, felkeltem, ha kellett, ringattam, énekeltem, de közben folyamatos szorítást éreztem a gyomromban. És az alkohol már jól ismert, bevett szorongásoldóm volt, úgyhogy ismét bevettem belőle: esténként újra inni kezdtem, egyre gyakrabban.' A kérdésre, hogy a felesége mit szólt mindehhez, a vállát vonogatta. 'Ő nem szólt bele. Utólag kiderült, hogy sokszor nem is vette észre. Nem voltam sem agresszív, sem túl passzív részegen, most se vagyok az, legalábbis akkor, ha nem iszom nagyon sokat. És akkor még megálltam maximum fél liternél.' A viszonylagos mértéktartás eltartott egy-két évig. L. dolgozott, foglalkozott a lányával, esténként pedig ivott. Szinte észre se vette, de amikor a kislány óvodába ment, és már nem kellett vele annyi időt tölteni délutánonként, munka után rögtön pattintotta is a borosüveget. 'Hétvégén sokszor az ebédnél elkezdtem, és estig megittam egy egész üveggel. Aztán vacsoránál már a másodikat bontottam.' Apukája ekkor már alig jutott eszébe, a pia segítségével sikeresen törölt minden bűntudatot, önreflexiót. Mivel továbbra is csendes alkoholistának számított, a felesége nem csinált a dologból nagy ügyet, a munkahelyén pedig nem tettek megjegyzést a látható fizikai jelekre. 'Mivel mindig pontosan elvégeztem a munkámat, és soha nem késtem egy percet sem, sokáig senki sem kérdezte, miért vagyok ennyire rosszkedvű, borostás, kialvatlan.' Forrás: pexels/ Maria Camila Castaño Ez a közöny pedig átütött egy olyan rést a falon, amiről L. sohasem hitte, hogy megtörténhet. 'Egyik reggel már annyira sóvárogtam a pia után, hogy reggeli után lehajtottam egy pohár bort. Szörnyű bűntudatom volt, egész nap szájvízzel öblögettem, nem mertem közel menni a kollégáimhoz. Mivel senki sem vett észre semmit, pár hét után újra megpróbálkoztam. Nem telt bele sok idő, és már hetente többször is ittam munka előtt. Volt, hogy otthon, volt, hogy behajtottam autóval, és azelőtt töltöttem a flaskámból, mielőtt beléptem volna a kapun.' Ezzel párhuzamosan többször vezetett is ittasan. 'Ez is olyan dolog volt, amiről azt hittem, sosem tenném meg. Soha nem ittam sokat a volán mögött, de tudom, hogy két-három deci is sokat számít. A rendőrségnek meg még ennél kevesebb is.' Végül a hatóságok előtt nem bukott le, a munkahelyén azonban drámai fordulatot vettek az események. 'Az volt a furcsa, hogy senki nem jelezte soha, hogy látná, mi történik velem. Semmilyen előjele nem volt, hogy utaznának rám, egyszer csak megtörtént.' Aznap is autóval ment be dolgozni. Miután leparkolt, elővette a flaskát, amiben a dugibort tartotta, és meghúzta. 'Kihalásztam a zsebemből a rágómat, mert ezzel még azért próbáltam a szagot álcázni, bekaptam egy szemet és bementem. A kapuban állt a főnököm két másik munkatársammal. Soha nem felejtem el a szemüket: bűntudattal vegyes kíváncsisággal méregettek, mint valami ritka állatot.' A főnök kezében ott virított a szonda. L.-t helyben ellenőrizték, majd a pozitív eredmény után azonnal hatállyal elbocsátották. 'Tizenöt évet dolgoztam azon a helyen, de az emberek egyszerűen nem köszöntek el tőlem. Úgy távoztam, mintha börtönbe mennék. Azt hiszem, igazán ekkor éreztem meg először, milyen megbélyegzettnek lenni. Ott szembesültem először azzal, hogyan bánik veled a társadalom, ha kiderül, hogy iszol. Pláne a négy fal közül kijőve, tiltott helyen. Soha nem sírtam még annyit, mint aznap este.' Forrás: pexels/Gustavo Fring Egy hollywoodi filmben ilyen megszégyenülés után gyökeres fordulatot vett volna minden, a valóság azonban másként működik. L. egy-két hétig nem ivott ugyan, de mivel hamar talált új munkát, a szembenézésre nem maradt ideje, így az alkoholizálás hamar tovább folytatódott. Ezúttal megállta, hogy reggelente pohár után nyúljon, este viszont mind több és több kellett. Sőt. 'Simán megesett, hogy éjjel felriadtam, képtelen voltam tovább aludni, odamentem a hűtőhöz, kinyitottam, kivettem a bort és csak piáltam. Igen, a konyhaasztal mellett, ahogy apám tette annak idején.' Ekkor már a felesége is, aki a kirúgásához még megértően viszonyult (igaz, L. nem avatta be minden részletbe), szóvá tette, hogy folyton bűzlik a szesztől, és hogy már nem lehet egy értelmes szót váltani vele. 'Olyan vagy, mint egy zombi… amikor ezt vágta a fejemhez, eszembe jutott az apám. Akinek el akartam kerülni a sorsát, és most már pont úgy viselkedtem, mint ő. Belenéztem a tükörbe, felismertem magamon a vonásait, a görnyedt testtartását, a pókhasát, a tekintetét. Hát az sokkoló volt.' Végül mégsem a felismerés változtatott a helyzeten, hanem az egészsége. Még három hetet sem töltött el az új munkahelyén, már 190-es vérnyomással vitték kórházba, és az intenzívre került. Ekkor fogta fel teljes egészében saját törékenységét. 'Miután detoxikáltak, végigcsináltam a kórházi rehabot. Rettenetes volt, de elérte a célját, most pár hónapja egyáltalán nem iszom. De nem akarok hazudni. Hogy ha arra gondolok, soha többé nem nyelhetek le egyetlen korty alkoholt sem, a belsőm teljes erőből tiltakozik. Egyszerűen nem tudom elképzelni a teljes, végleges tisztaságot, olyan, mintha arra kérne valaki, ne lélegezzek többet. Mindegy: ma ma van, és ma nem iszom. Megpróbálok holnap se inni. Egyelőre ennyire vagyok képes, mindig csak a következő napra koncentrálok. Eljárok az A.A.-ba. A feleségemmel új alapokra helyeztük a házasságunkat, sokat beszélgetünk. Ezek óriási változások. Aztán? Aztán majdcsak lesz valahogy, mert olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna.'