Első pillantásra nem sok mindenre gondolnánk róla, legfeljebb arra, hogy valami különös sárga folt terjeszkedik egy nedves felületen. A Physarum polycephalum, vagyis a nyálkagomba, azonban az egyik legkülönösebb élőlény, amelyet a tudomány kutat. Nincs agya, nincs idegrendszere, mégis olyan viselkedést produkál, amely miatt a kutatók évtizedek óta vitatkoznak azon, nevezhető-e intelligensnek.
A kérdés azért különösen izgalmas, mert a nyálkagomba nem egy apró, egyszerű 'gombadarab'. A kutatásokban vizsgált Physarum életének aktív szakaszában egyetlen, hatalmas sejtként működő élő rendszer, amelynek nincsenek idegsejtjei. Ennek ellenére képes érzékelni a környezetét, növekedési irányát megváltoztatni és az erőforrások felé haladni.
A történet egyik leghíresebb kísérlete még a 2000-es évek elején kezdődött. Toshiyuki Nakagaki japán kutató és munkatársai azt vizsgálták, hogyan viselkedik a nyálkagomba egy labirintusban, amikor táplálékot helyeznek el a megfelelő pontokon.
A Physarum fokozatosan feltérképezte a rendelkezésére álló útvonalakat, majd a kevésbé hasznos ágakat visszahúzta, miközben megerősítette a hatékonyabb kapcsolatokat. A végeredmény egy olyan hálózat lett, amely meglepően jól követte a legrövidebb útvonalat.
A kutatók később azt is megvizsgálták, hogyan tudná a nyálkagomba modellezni Tokió vasúti hálózatát. A létrejövő rendszer több ponton meglepően hasonló lett a valódi közlekedési hálózathoz – olyannyira, hogy a kutatás még Ig Nobel-díjat is kapott.
Itt kezdődik az igazán érdekes rész. A kutatók egy része óvatos azzal, hogy a nyálkagomba viselkedését intelligenciának nevezze. Szerintük az élőlény bonyolultnak tűnő viselkedése mögött fizikai, kémiai és biológiai folyamatok állnak, ezért nem feltétlenül helyes emberi értelemben vett gondolkodásról beszélni.
Más kutatók viszont úgy vélik, túl szűk lenne az intelligenciát kizárólag az aggyal és az idegrendszerrel összekapcsolni. A Physarum ugyanis nem egyszerűen 'vakon' növekszik: érzékeli a környezetében bekövetkező változásokat, és korábbi tapasztalatai bizonyos helyzetekben hatással lehetnek későbbi viselkedésére.
Kísérletek alapján a nyálkagomba képes lehet olyan változásokra, amelyeket a kutatók tanulásként vagy habituációként értelmeznek. Vagyis ha egy számára ártalmatlan akadállyal többször találkozik, idővel kevésbé reagálhat rá.
A tudományos vita itt válik igazán filozófiaivá: ha egy élőlénynek nincs agya, de a korábbi tapasztalatai módosítják a későbbi viselkedését, akkor nevezhetjük ezt memóriának?
A kérdésre egyelőre nincs mindenki által elfogadott válasz. A nyálkagombákkal kapcsolatos kutatások ugyanakkor egyre több példát szolgáltatnak arra, hogy bizonyos tanulási és alkalmazkodási mechanizmusokhoz nem feltétlenül van szükség idegsejtekből felépülő agyra.
A Physarum története ezért sokkal többről szól egy furcsa, sárga élőlénynél. Arra kényszeríti a kutatókat, hogy újra feltegyék az egyik legegyszerűbbnek tűnő kérdést: mit jelent egyáltalán intelligensnek lenni?
Lehet, hogy az intelligencia nem egyetlen képesség, és nem is feltétlenül egy agyhoz kötött tulajdonság. Elképzelhető, hogy az élő rendszerek sokkal többféleképpen képesek információt feldolgozni és a környezetükhöz alkalmazkodni, mint azt korábban gondoltuk.
És talán éppen ez teszi olyan izgalmassá a nyálkagombát.
Forrás: The Guardian
(0)Comments