Így sajnos nehéz lesz az EU-hoz csatlakozni

Lázár Gergő | Ma | 18:48 Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké. Kiszámítható működésünket körülbelül havi 2,300,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 316,250 forint, még hiányzik 1,983,750 forint. A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni. Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk. Érdekes beszélgetésben volt részem nemrégiben egy görög ismerősömmel, aki komoly kötődést érez a szerbek iránt, mondhatni elfogult a szerbekkel. A görögök és a szerbek valóban talán egymás legjobb barátai, ami bőven megmagyarázza az elfogultságot, viszont azt már kevésbé, hogy egyesek miért oly vakok a valósággal kapcsolatban. Több alkalommal is felmerült már a boszniai háború, amelynek kapcsán ő a horvátokat tartja felelősnek és több alkalommal is elhangzott már, hogy a szerbeket sokan szeretik támadni, miközben megfeledkeznek arról, hogy nem minden esetben ők voltak a felelősek. Tegnap Ratko Mladićnak, Bosznia mészárosának temetése kapcsán felmerült újra ez a kérdés és ismét kiderült, hogy egyesek szeretnek úgy beszélni bizonyos háborúkról, mintha mindkét fél egyformán hibás lenne, mintha teljesen természetes volna, hogy nem szabad egyik felet sem jobban felelősségre vonni, mint a másikat, hiszen háborús bűnök mindkét oldalon történtek. Nos, a boszniai háborúban nyilvánvalóan nem csak a szerbek követtek el elfogadhatatlan bűnöket, de ez véleményem szerint hasonlatos a mostani orosz-ukrán konfliktushoz. Követtek el súlyos bűnöket az ukrán fél részéről is? Vélhetően igen, de ez egy centiméterrel nem változtat azon, hogy az oroszok támadták meg az ukránokat, akik kénytelenek megvédeni a szülőhazájukat. Ettől még nem bocsánatos bűn egyetlen kivégzés vagy mészárlás sem, nem erről van szó, de akkor sem szabad úgy tenni, mintha az ukrán fél ugyanolyan gonosz lenne, mint az orosz fél, vagy a szerbek esetében a horvátok. A boszniai háborút nem a bosnyákok vagy a horvátok, hanem a szerbek kezdték. Ez történelmi tény, ezt kár lenne bármiféle módon is tagadni. A harcok egyik legbrutálisabb mészárosa Ratko Mladić volt, akinek temetésére igen sokan elmentek Szerbiában, és akire tulajdonképpen hősként emlékeztek, ami véleményem szerint igen rossz képet fest a jelenlegi szerb társadalomról. Persze tudom, hogy csupán ilyen esetek miatt nem szabad és nem is lehet megítélni egy teljes nemzetet, de azért ne feledjük el, hogy például annak ellenére, hogy az olvasóik közül bizonyára nagyon kevesen szavaztak valaha is Orbánra, mégis ő képviselt minket külföldön, és sokan azt feltételezték, hogy a magyarok többsége hozzá hasonlóan gondolkodik. Nem volt kötelező elmenni Ratko Mladić temetésére, hiszen ő egy nettó háborús bűnös volt, nem az ország vezetője, mégis sokan megtették ezt. Erre lehetne mondani, hogy biztos csak az ultrák és más szélsőséges elemei a társadalomnak vettek részt a temetésen, de nagyot téved az, aki ezt hiszi. Ott volt a védelmi miniszter, Bratislav Gasic és az igazságügyi miniszter, Nenad Vujic. Sőt, a szerb ortodox egyház feje, Porfirije patriárka is, aki a következőkkel búcsúztatott el egy tömeggyilkost: a neve mélyen bevésődött az szerb ortodox emberek többségének emlékezetébe és imáiba, akik mélyről jövő hálát éreznek felé. Persze kérdés, hogy a valóságban mennyien vannak, akik így éreznek? Mert Orbánék is beszéltek sokszor a nép nevében, sőt, mindig a nép nevében beszéltek, aztán idén kiderült, hogy mégsem ők voltak azok, akik a többség véleményét képviselték. Én úgy vélem, hogy ha Szerbia valaha is csatlakozni akar az EU-hoz, akkor szüksége lesz arra, hogy a világ nagy része elhiggye azt, hogy a fiatal, felnövő generáció változást akar és elítéli azt, ami a boszniai háború idején történt. Egészen egyszerűen egy EU-hoz csatlakozni kívánó állam nem tarthat nyilvános megemlékezést egy háborús bűnös halála kapcsán, amelyre ingyen buszokat is biztosítottak (mint egy valamirevaló Békemenetre). Én nem a szerbek ellen beszélek – nyilván senki sem ítélhető meg/el csupán a kormánya miatt -, de ha a kezükbe akarják venni a saját sorsukat, akkor kénytelenek lesznek tenni valamit annak érdekében, hogy ne egy korrupt autokrata képviselje őket, aki jól láthatóan nem ítél el egy háborús bűnöst, és nem kéri ki magának, hogy a miniszterek ott bokáznak annak nyilvános temetésén. Amennyiben Szerbia egy európai, demokratikus kormánnyal és egy européer államelnökkel rendelkezne, úgy ma már nem a korábban felsoroltak lennének a védelmi és igazságügyi miniszterek, hiszen ilyen felfogással nem viselhet senki sem állami pozíciót. A szerb ortodox egyház vezetőjéről már nem is beszélve, aki nem mást bizonyított, mint hogy nem kizárólag orosz szokás az, hogy háborús bűnösök mellett állnak ki. Számomra teljesen elfogadhatatlan ez a viselkedés – és biztos vagyok benne, hogy szerbek milliói számára is -, viszont sajnálatos módon a külvilág nem ezt látja, hanem azt, hogy Szerbia egy része egy háborús bűnöst, egy tömeggyilkost sirat, miközben Ratko Mladić véleményem szerint nemhogy nyilvános temetést nem érdemelt volna, hanem azt, hogy konkrétan kitöröljék még a nevét is a szerb történelemkönyvek lapjairól.